Édes élet, a Csokoládé

Gombóc Artúr és a világ további kilencven százalékának kedvenc eledele, telis-tele boldogsághormonnal. Alkalmas desszertnek, búfelejtőnek, kedvcsinálónak, ajándéknak. A legfinomabb édesség történetének jártunk utána.

A kakaóbabból készült nyalánkság magyar (illetve angol, német, spanyol, olasz stb.) neve az eredeti azték elnevezésből (xocolatl) ered. A mai Mexikó területén élő maják és toltékok a források szerint az i. e. 600-as években már művelték kakaócserje-ültetvényeiket. A kakaóbab értékes cikk volt, fizetőeszközként és szertartások kellékeként egyaránt használták. A 13. században az aztékok leigázták egész Közép-Amerikát, és a legyőzött törzseknek hódolatuk jeleként kakaóbabot kellett szolgáltatniuk hódítóik részére.

A 16. századra a xocolatl II. Montecuma azték uralkodó kedvenc italává vált. Mikor 1519-ben Hernán Cortés spanyol konkvisztádor Mexikóba érkezett, Montecuma megkínálta az édes itallal, mely kakaóból, fahéjból, ánizsból, chiliből, kukoricalisztből és vízből készült. Mivel az ital elkészítése meglehetősen bonyolult volt és hosszú folyamatot vett igénybe, a vendég megkínálása nagy megtiszteltetésnek számított. Cortés 1528-ban vitte Spanyolországba az első kakaóbab cserjét, és annak élvezeti, illetve gazdasági előnyeit felismerve elrendelte egy spanyol kakaóültetvény kialakítását, hogy azon a cserekereskedelemben jól használható kakaóbabot termesszenek. 1569-ben V. Pius pápa még nem gondolta, hogy a furcsa ízű ital bárkinek is a kedvence lehet, így fogyasztását a böjt ideje alatt is engedélyezte.

Előző okosság

Következő okosság

Főmenü